Jakab Grimm 1820-ban azt mondta, hogy a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítésű.

Az anyanyelvi beszélők számát tekintve a magyar nyelv a világ több mint hatezer nyelve közül az első ötven között van Európában csak a magyar, az észt, a finn, a baszk és a török nem tartozik az indoeurópai nyelvcsaládba, tehát nincs rokonságban sem a germán, sem a latin, sem pedig a szláv nyelvekkel.

A magyar rokonokkal rendelkező rokontalan nyelv: a finnugor nyelvcsalád tagja, de rokonaival mégsem értik meg egymást.

A farmer szó csak a magyar nyelvben jelent nadrágot (jeans). A magyarban csak két igazi igeidő van, a jelen és a múlt.

A jövő idő analitikusan szerkesztett; a fog segédige a fog igéből származik. Így morfológiai szempontból nem indokolt külön jövő időről beszélni. Fogom magam, és megcsinálom. = Meg fogom csinálni.

A magyar nyelvben nincsenek nyelvtani nemek. Az alanyi és a tárgyas ragozás nemcsak a magyar nyelv sajátja. Például a kecsua nyelvben is megtalálható.

A magyar nyelvnek rendkívül nagy tömörítő képessége van; egy-egy szóval egész mondatokat ki tudunk fejezni. Segíthetek? Szeretlek. Látlak. Vártalak. Elkápráztathattalak. Eldöntendő kérdésre az igekötővel is tudunk válaszolni.

A tömör válaszadásnak ez a lehetősége más nyelvekre nem jellemző: – Felhívtad Katit? – Fel.

Ellentétben sok nyelvvel, de hasonlóan a kínaihoz és a japánhoz, a magyar nyelvben is családnév +keresztnév a sorrend, mert nevünket jelzős szerkezetként definiáljuk: Szabó Eszter. (- Milyen Eszter? – Szabó Eszter.)

A dátumok sorrendjében –év /hó/nap- az általánostól az egyedi felé haladunk. Passzív szerkezetek csak töredékesen léteznek a magyarban, melyeket állapot-meghatározás esetén használunk: a haja szőkére van festve.

Leggyakrabban a többes szám harmadik (ők) személyű igealakot használjuk: A bankot kirabolták.

A magyar nyelvben a főnévi igenevet is ragozhatjuk: Nekem menni kell – mennem kell

A szótárban nem a főnévi igenévi alak szerepel, mint azt más nyelvek esetében megszokhattuk, hanem az egyes szám harmadik (ő/ön) személyű igealak, hiszen ez árulja el nekünk, hogy az adott ige ikes vagy iktelen, és ez nyújt további segítséget az ige ragozásához.